Fertőrákos község

Adatok

Régió: Nyugat-Dunántúl
Megye: Győr-Moson-Sopron megye
Kistérség: Sopron–Fertődi kistérség
Lakosság: 2182 fő
Terület: 21.89 km²
Népsűrűség: 99,68 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 99

Fekvése

A községháza

Soprontól 10 kilométerre ÉK-re, a Fertő partján, az Ausztriához tartozó Fertőmeggyes közvetlen közelében található. Fertőrákos nyugatról, a kőfejtő lajtamészkövétől a Fertő nádasáig húzódik a Rákos-patak szakadékos völgye mentén. A helységtől délre a Kecske-hegyet és a Szárhalmi erdőt találjuk, északra pedig az országhatárig főleg szőlőket. A községet átszeli a Fertő-parti országút. Vasútja nincsen, de a Volán menetrend szerinti járataival elérhető. A Fertő-tó körül tervezett kerékpárúton a Fertőmeggyes felől érkezők első állomása Fertőrákos lesz. A Mithrász-szentély mellett gyalogos határátkelő is van.

A Fertő

Története

Ókor

Már a rómaiak előtt lakott hely volt; a római uralom alatt valószínűleg népes település lehetett. Rengeteg római pénz került elő a fertőrákosi szőlőkből. Ebből a korból való egy ritka emlék, a hajdani borostyánút mellett található Mithrász-szentély is, amit a napistennek hódoló katonák részére építettek a 3. században.

A középkorban A volt városfal részlete

1002 után a terület a győri püspökség birtoka volt. A helység nevével (Racus formában) először egy 1199-ből származó ajándékozó oklevél szövegében találkozunk — nevét valószínűleg a patakban élő sok rák miatt kapta. Ez az állat, valamint a kezében pásztorbotot tartó püspök látható a helység címerében is. Említik még 1241-ben, amikor a falu templomát a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték fel. Következő adatunk 1254-ből való, amikor a győri püspök és Sopron városa is magának követelte a fertői vám jogát. Sopron környékén Fertőrákos volt az egyetlen olyan település, amely nem a város birtoka volt, hanem a győri püspökséghez tartozott. 1311-ben a város és a győri püspök újabb viszálykodásának részeként a soproniak lerombolták a püspöki kastélyt.

Valószínűleg már a 14. század közepén lehetett Racusnak vára, hiszen egy 1371-ből származó oklevél említi. Volt a falu határában egy másik vár is, amely a Macskakő nevet viselte. Ezt először 1443-ban említették, amikor a husziták elfoglalták a területet, kiűzésük után Hunyadi Mátyás 1464-ben leromboltatta a várat. Ezután fél évszázados béke következett, aminek az 1526-os mohácsi csata vetett véget: a csatában elesett a falu birtokosának számító Paksi Balázs győri püspök is. Hivatalát egészen 1535-ig nem töltötték be; a terület birtoklásáért, elsősorban a kilenced és a tized szedésének jogáért harc indult.

A helység 1582-ben kapott vásártartó jogot és mezőváros címet. Ehhez fallal kellett körülvenni. A több helyütt még ma is látható városfalak építési technikájuk, falazási megoldásuk és lőréseik alapján a 16. századnál korábbiak, és nem vették teljesen körbe Fertőrákost: nyugatról a meredek domboldal és a Rák patak biztosította a természetes védelmet, keletről pedig a mocsár. Draskovich György győri püspök által 1587-ben, a helységnek kibocsátott urbáriumából tudjuk, hogy akkoriban huszonnyolc családnak volt itt saját telke, huszonkettő pedig bérlő volt. Rajtuk kívül még három nemes és öt másik háztulajdonos élt az erődített falak közelében. Az okmány arról is tanúskodik, hogy 1587-ben volt itt községház, községi csapszék és mészárszék.

A 16. század második felétől erősödő török veszély miatt megnőtt a rákosi birtok jelentősége, és miután Győrt elfoglalta a török, központi szerepbe került: ide menekült a püspök. A település további kiváltságokat szerzett . 1683 nyarán a vidék történetének legnagyobb válsága következett be: a Bécs felé tartó török sereg portyázó segédcsapatai a települést kirabolták, felgyújtották, lakóit pedig lemészárolták vagy rabszíjra fűzték.

A 18. század elejétől

Szinte a semmiből kellett újrateremteni mindent. Ekkor változott meg a helység lakóinak nemzetiségi összetétele. Az addigi, nagyobbrészt magyar lakosság helyére túlnyomóan németek települtek ide a mai Ausztria területéről. Ezt ösztönzendő hat évre adómentességet kaptak. 1712-ben III. Károly megerősítette előjogaikat. A kuruc harcok (Bocskai két hadjárata és a Rákóczi-szabadságharc) után az egyenletes, nyugodt fejlődés kora következett, amit csak egy-egy járvány (1712-ben pestis, 1832-ben kolera) vagy tűzvész tört meg. 1743-ban gróf Zichy Ferenc vette át a püspökséget; ő alakíttatta át a palotát ma látható aerculatára. A település továbbra is fejlődött, egyre többen telepedtek le itt. Az osztrák Baugesellschaft az 1860-as évektől egészen az első világháborúig bérelte a híres kőbányát, ahol 60–100 embert foglalkoztattak.

A 20. században

A 20. század elején, 1906-ban Rákos nevéhez hozzácsatolták a Fertő nevet, így lett Fertőrákos. Bár az 1921-es népszavazáson az itt élők 61%-a Ausztria mellett voksolt, a szavazást a soproni voksok döntötték el; így falu Magyarországon maradt. A második világháború után kitelepítették innen a németeket, akik helyére a Felvidékről elűzött magyar családok költöztek. A falu eredeti lakosságának mindössze 10%-a maradt Fertőrákoson, tehát erősen megváltozott a település etnikai összetétele, lakosainak életvitele is. A régi időket inkább csak a történeti és művészeti emlékek idézik. 1945-ben 3745-en éltek itt, de a kitelepítésekkel a lakosság lélekszáma 2150 főre csökkent (majd 1949-től 1970-ig növekedett, de nem érte el az 1945-ös létszámot). A korábban mezőgazdaságból és szőlőművelésből élő település gazdasági arculata átalakult.

A település mai élete

Csónakkikötő a Fertő tavon

Ma a munkaképes lakosság nagy része Sopronban dolgozik, a többiek gazdálkodnak vagy kisiparral foglalkoznak. A község próbál önállóan megélni: a vasfüggöny felszámolása óta az idegenforgalom lehetőségei javultak a leglátványosabban. Új határátkelőhelyet nyitottak a gyalogosok és turisták részére, így a Fertő-tavat körbejárhatják a kirándulók. Megindult a rendszeres hajóforgalom, tehát a nevezetességeket már a vízről is megtekinthetik az érdeklődők.

Gazdaság

A falu elsősorban idegenforgalomból próbál megélni: a kisipari és szolgáltató tevékenységet is ilyen szempontból támogatják. 1997-ben a településen egyetlen egy ipari vállalkozás sem volt, a szolgáltatással foglalkozók száma azonban majdnem elérte a húszat. A mezőgazdaságban főleg a zöldségtermesztéshez vannak jó helyi adottságok. Említésre méltó, hogy a külföldi tőke – annak ellenére, hogy a falu a nyugat kapujában fekszik – nem képviselteti magát a településen.

Infrastruktúra

Fertőrákos eredetileg egyutcás, orsós jellegű kiszélesedéssel kialakult falu volt. Az első és egyben legrégibb településmagja a Fő utca alsó szakasza volt. Infrastruktúrája teljes: a 674 lakás 98%-ában van vezetékes ivóvíz, 96%-ában vezetékes gáz. A telefont 1997-ig kb. 540 otthonba kötötték be, a szennyvízcsatorna-hálózatba a lakások 60%-át kapcsolták be – a helyi kábeltelevízióra ennél több otthon csatlakozott. A 19 utcából 18 szilárd burkolatú.

A községben van posta, egészségügyi alapellátást biztosító orvosi rendelő és takarékszövetkezet, óvoda és általános iskola is. A óvodát az első világháború alatt létesítették, és 1945 után került az iskola két, földszinti helyiségébe, majd onnan a határőrség volt épületébe költöztették. Az iskolát 1651-ben Draskovich győri püspök alakította ki, és Rákos kötelességévé tette annak fenntartását. 1874-ben építettek egy új egy tantermes iskolát, amihez 1886-ban készült el a második, 1899-ben a harmadik tanterem. A 20. század elején már öt tantermes oktatási intézménye volt a településnek. A szülők döntése alapján 1938-ban kétnyelvű lett az iskola, amiben 1954 óta napközi is működik.

Kultúra, szabadidő Szinházterem a kőfejtőben

A községben található művelődési ház, könyvtár, múzeum, kiállítóterem és sportpálya is. Lehet lovagolni, lőni és horgászni is. A kőfejtőben a barlangszínházban nyáron operaelőadásokat és komolyzenei koncerteket tartanak. A helybeliek és az átutazók kényelmét hat étterem szolgálja.

A faluban működik Német Nemzetiségi Dal- és Kultúr Egyesület, felnőtt énekkar és gyermek tánccsoport. Minden esztendőben megrendezik a nemzetiségi találkozót és a búcsút. Rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a németországi Grossengotternnel.

A kőfejtő

Látnivalók

A kőfejtő

A kőfejtő évente közel kétszázezer embert vonz ide. A kőfejtő a község északi részén található, a soproni régészek szerint a mintegy 12 millió évre, a miocén időszakban ülepedett, úgynevezett lajtamészkövet már a rómaiak is bányászták – egyebek között a mai Sopron helyén állt Scarbantia falainak építéséhez. A nagyobb ütemű kitermelés 1857-ben indult meg, amikor a kőbánya a Bécsi Építőtársaság tulajdonába került. A kőfejtő őslénytani szempontból is igen érdekes: a függőlegesre fejtett, hatalmas falak jól megőrizték az őstenger állatainak és növényeinek mészvázát. 1970-ben alapította meg Várady György színházigazgató a barlangszínházat. Ezt 1985-ben korszerűsítették: a nézőtérre padlófűtést és új széksorokat, a színpadra modern világítást szereltek, és megoldották a műszaki személyzet elhelyezését is.[1]

A püspöki kastély A püspöki kastély

A püspöki kastély mai formáját a XVIII. század közepén nyerte el. Reprezentatív termeit freskók és stukkók díszítik, amelyeket szerény belépőjegyért idegenvezetéssel tekinthetünk meg. A kastélyban helyi és külföldi zenei- és képzőművészeti műhelyek alkotótáborai, alkalmi kiállítások és a legkülönfélébb rendezvények kapnak helyet. Zárt barokk parkja intim hangulatú.[2]

Mithrász-szentély Mithrász-szentély

A Fertőmeggyesre vezető út mellett, az országhatár közelében fekvő Mithrász-szentély[3] Sopron (a római Scarbantia) környékének egyik legérdekesebb római kori emléke. A Mithrász isten tisztelő vallási közösségek tagjai a társadalom minden rétegét képviselték, még a császárok közül is többen tisztelték Mithrast. Marcus Aurelius fia Commodus egy adat szerint beavatást is végzett. A keresztény kor beköszöntének hajnalán Mithrász a Római Birodalom támaszának számított egy 308-ban Carnuntumban állíttatott császárfelirat szerint. A kultusz ezt követően a 4. század folyamán hanyatlásnak indult, bár a mélyen vallásos, rendszeresen beavatásokat végző és szertartásokat celebráló Julianus alatt a század második felének elején rövid ideig még virágzott. A keresztény korban a vallást elfelejtették, barlangjait egykori őrzői magára hagyták. Így a Fertő partján álló szentélyt is, az eső és a szél hordaléka betemette, az erdő növényzete benőtte. Így telt el 1500 esztendő.

A püspöki kastély egyik freskója

A Mithrász–barlang maradványait 1866. júliusában két fiatalember fedezte fel, egymástól függetlenül. A Fertőrákos melletti erdőben közel egy időben talált rá a soproni ifj. Storno Ferenc és Malleschitz György, meggyesi kőfaragó. A Mithraeum feltárását id. Storno Ferenc végezte. Egy feliratos kultuszképet, három oltárkövet, két oroszlánszobrot, 27 db halotti hamvakat és érméket tartalmazó hamvasztásos sírt, és egy csontvázas sírt talált. Ezek után faragott mészkőből boltozatot építtetett a szentély fölé, hogy megvédje azt.

A Fertőrákos mellett feltárt Mithrász-relief hasonlít a Római Birodalom többi Mithrász-barlangjának kultuszképeihez. A 2x1.5 m-es színes dombormű Mithrászt perzsa ruhában ábrázolja, amint egy bikát nyom térdével a földre, miközben tőrét annak nyaki ütőerébe döfi. Alulról kutya és kígyó ágaskodik a sebből patakzó vér irányába, a skorpió pedig mindkét ollójával belecsíp a bika heréjébe. Jobbról és balról két fáklyás alak – Cautes és Cautopates - áll. Felettük a Nap és a Hold ábrázolása adja meg a barlangi jelenet égi hátterét. A kompozícióban ősi jelképekként fedezhetők fel az egyenlő oldalú háromszög és a mágikus pentagramma. A kultuszkép rejtett üzenete a tudósokat régóta foglalkoztatja.[4]

A kőfejtő belseje Egyéb látnivalók

Négy szobor: Szent Oszvald szobra, Nepomuki Szent János szobra, Szentháromság szobor, Szent Sebestyén szobra.

A középkori pellengér

Pellengér (Fertőrákos legjellegzetesebb emléke; a 17. századból való, még mindig az eredeti helyén áll; Magyarországon egyedi darabnak számít)[5]
Vízimalom
Kalcitkristály-gyűjtemény [1]
A kitelepítettek emlékműve (Örsi András műve, 1996)
Virágosmajori kápolna
Helytörténeti kiállítás (a Fő u. 152. sz. alatt)
Páneurópai Piknik emlékhely

Forrás

Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd 1998)

Következő községek

További községek